Első nőnapi vers:
Ady Endre: Mert engem szeretsz
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
Második legszebb nőnapi vers szerintünk:
Aranyosi Ervin: Mindennap ünnepellek
Mindennap büszkén ünnepellek,
hisz ünnep nekem, hogy te vagy!
Tiszta szívemből úgy szeretlek,
s akarom, hogy ilyen maradj!
Ha kell szedek neked virágot,
lehozok néhány csillagot.
Minden napom tetőled áldott,
boldog csak melletted vagyok.
Mosolyod, forró ölelésed,
mással nem is pótolható,
naponta a szívembe vésed:
szereteted mindenható.
Belőled merítem erőmet,
általad vagyok gazdagabb!
A jóság árad rám belőled,
s bátorít mindegyik szavad.
Az élet minden egyes napján,
ünnepeljünk hát nőnapot,
s figyelmem csakis neked adnám,
szép érzéseim megkapod.
Mindennap büszkén ünnepellek,
nem kell ehhez nőnap nekem!
Ha lelkeink egymásra lelnek,
az a te, s az én ünnepem!
Harmadik legszebb nőnapi vers számunkra:
Aranyosi Ervin: Március 8. Nőnap
Vannak lányok, nők, meg nénik,
anyukák, meg nagymamák.
Vannak Katák, Erzsik, Évik,
Zsuzsák, Jutkák, Marikák…
Sorolhatnám a neveket,
hiszen szép számmal akad,
mindegyikre gondoljunk most,
ne legyen, ki kimarad!
Mennyi, mennyi kedves angyal
szebbíti az életünk,
segítenek szebben élni,
mennyi nő is van velünk?
Az élet szegényebb lenne
és a lét boldogtalan!
Köszöntsük hát fel a nőket,
mert a Nőnap pont ma van!
Ünnepeljük hát meg őket,
– tőlük csodás a világ,
legyen apró figyelmesség
számukra pár szál virág.
Aranyosi Ervin: Kívánok boldog Nőnapot
Ő drága nő, ki angyalnak születtél,
gyenge és törékeny, tiszta lelkű lettél,
halld meg szavam, most hozzád száll a versem,
azt aki vagy, ma meg kell ünnepelnem!
Tudom, a lelked szeretetre éhes,
a véled töltött perc oly gyakran édes,
érzékeny vagy, kitárt szíveddel érző,
s játékos is, szerepjátszó színésznő.
Tündér, kiért már érdemes volt élni,
s vad hárpia, kitől retteg a férfi.
Varázsod van, mely naggyá teszi lelkünk,
segítsz az álmainknak megfelelnünk.
Háttérben állva mozgatsz szálakat,
lelkesedésed gyakran ránk ragad.
Mert nővel élni maga a gyönyör,
ám van úgy, hogy a szíved meggyötör.
Ha rád nézünk, szépséged elvarázsol.
Kacérkodsz vélünk, a szép szívünkkel játszol,
tiéd e kincs, általunk vágyott holmi,
ezért akarjuk egyként birtokolni!
Gondoskodó vagy, aggódó, néha féltő,
szenvedélyes, s a szív szavát megértő,
szereteted olyan mély, mint a tenger,
általad válhat csak boldoggá az ember!
Ha szeretünk, mint virág, kivirágzol,
s lekókadsz ha szavunk a lelkedbe gázol.
Gondoskodást, megértést vár a lelked,
s ha megkapod, tudod, megérdemelted!
És tündökölsz, amikor szeret párod,
a bókokat, csodálatunkat várod,
titokzatos vagy, néha kiismerhetetlen,
s ragaszkodó: – Vajon mit látsz te bennem?
Ó drága nő, te teremtés csodája,
csak benned él a szépség minden bája,
s cserébe tőlünk szívünket kapod,
kívánok néked boldog Nőnapot!
